Túlsúly csökkentés

 

   Az evés életfenntartó funkció, ám manapság az élelmiszer-kínálat a gazdaságilag fejlett régiókban rendkívül, már-már feleslegesen gazdag. Ez a tény, valamint a sokoldalú választék egyaránt folyamatos evésre buzdít, sokszor még a kiapadt pénztárca ellenében is. A hatalmas üzletek roskadásig pakolt polcai még inkább növelik az éhségérzetet. Nehéz ellenállni, ezért mindenféle, laktató, zsíros, súlygyarapító élelmiszerrel telepakolt kiskocsik suhannak a pénztárakhoz.

   A gazdag kínálat miatt elsősorban ízlésünk, illetve külalakjuk szerint válogatunk az ingerlő tulajdonsággal mesterségesen felruházott ételek közül, sutba dobva akár a leendő egészségügyi problémáinkat is. Meg kellene tanulni az ízletes mellett az egészséges táplálkozás élvezetét is, tartsuk meg a kigondolt és a fizikai kívánság közti egyensúlyt.

   „Csak akkor játszhatsz, ha mind megeszed a tányérodról!' Ez a fülünkben oly jól csengő otthoni mondat szinte felhívás a habzsolásra, kényszer a túl sok evésre már kora gyermekkorban is, melyet magunkévá téve akár súlyosan károsodhatunk mind fizikai, mind szellemi értelemben.

Az elhízáshoz vezető tükörsima út csupa finomsággal van kikövezve:

   Az ellenállás teljes hiánya a túlzottan csábító élelmiszerpiac zsúfoltságában.

   Divatok, külső ingerek, reklámkampányok vezérelnek a helytelen útra.

   Ugyan naponta csak egyszeri, kétszeri étkezést választva, ám akkor annál nagyobb adagok fogyasztása.

   Szinte minden helyzetben – pláne unalomban – az evésen, iváson jár az ember esze.

   Stresszes helyzeteknél újabb igénytelen élelmiszerekkel bővül a megkívánt élelmek tárháza.

   A táplálkozás a gyomor pihentetése nélkül, tükrözve a felgyorsult világot: nagy sebességgel történik.
   Függőségi viszony a kamra és a telepakolt hűtőszekrény iránt.

   Elhízáshoz való hajlam.

Fogyókúrás tanácsok

   

   Az emberiség java részét nap mint nap foglalkoztatja saját külseje, ideális súlyának megszerzése, majd megőrzése, valamint a fittség kérdése. Azon módszerek ismerete, melyekkel ezek a célok viszonylag kevés fáradozással elérhetők szintén fontos tényezők az életben.

   Előfordulhat azonban – már kora reggel – egyetlen pillantás a mérlegre vagy a tükörbe, és tönkremegy a teljes nap. Ez az állandó elégedetlenség, az álomsúly utáni vágy sokszor teheti rémálommá életünket. Sokszor még azon is elgondolkodunk: lehet, hogy a fogyókúra kövérít?

   Persze a diéta sem mentes a hátrányoktól, és miután az egészségünk a tét, jobb ha óvatosan fogunk hozzá, vagyis nem szabad visszaélni vele, mert zavarokat okozhat az anyagcserében, felboríthatja a szervezet hormonháztartását. A megfelelő kalóriamennyiség – életviteltől függően – minimum 1500 kcal, aki ez alá csökkenti napi fogyasztását, számolhat vitamin és ásványi anyag hiánnyal, tehát az erőszakos fogyás nem biztosíthatja az elegendő tápanyag bevitelt. Jó alakhoz, remek közérzethez leginkább teljes értékű, természetes táplálkozással, aktív életmóddal juthatunk el. Ami manapság divatos, még nem feltétlenül hasznos is, gyakran egyoldalú táplálkozási szokásokhoz vezetnek. A siker a tudatosságban, az akaraterőben, életünk némely elemeinek gyökeres átalakításában, mozgási és evési kultúránk drasztikus megváltoztatásában keresendő.

   Az utóbbi évtizedekben valóságos hadjárat indult az elhízás ellen. Persze nem érdemes spártai harcot vívni, még kevésbé valamiféle frusztráló diétába fogni, mert ezek legtöbb esetben inkább ártanak, mintsem használnának. Az uniformizált fogyókúra helyett javasolható az egyénre szabott étrend, benne a rostban gazdag, kevesebb energiát szolgáltató élelmiszerek fogyasztása, mellette pedig egy fitnesz-tréning.

   Az igazi önértékelés hiányában külső segítség vehető igénybe. A személyes kontaktus lényege az étvágyszabályozás optimalizálása, a helyes szénhidrát, fehérje és zsír bevitel. A diétában alapvető az étvágy-jóllakottság érzetének megnyugtató irányítása, amely különböző programok összeállításával érhető el, amit semmiesetre sem szabad megváltoztatni, önkontroll alatt kell tartani magunkat. A tudatos étkezés mellett a mozgás öröme is azon életfelfogás része, mely jót tesz egészségnek, a közérzetnek.

   A nagy mennyiségű cukor, az édességek mértéktelen fogyasztása az egyéb káros hatásaik mellett rendkívüli éhségérzettel párosulnak, melyre sokszor újabb cukorbombákkal reagálunk, ami egy végzetes körforgást indukál a szervezetben. Ezért iktassunk többszöri – öt-hat –, ám mindenképpen szerény mennyiségű étkezéseket a napi penzumba, mely ritmus előbb-utóbb szokássá válik, ezáltal könnyebbnek tűnik majd a diéta betartása. Figyelembe kell venni, hogy a fogyókúra csak hosszú távon kecsegtet sikerrel.

   Érdemes ragaszkodni a diéta eredeti jelentéséhez, az egészséges, rendezett életmódhoz, mely biztosítja mindenki számára a saját magával való teljes megelégedést, ezáltal az élet szeretetét.

Fantomsziget

   A nemrég magunk mögött hagyott 20. század nyolcvanas és kilencvenes éveiben a Földközi-tenger hullámai közül időnként egy új földterület, egy „hatalmas felfordított tányér” bukkant fel. Egy pár száz méter átmérőjű teljesen kopár, kissé barnászöld, olykor szürkésfehér színű ismeretlen képződmény, amiről csak a hajósok elbeszéléseiből értesülhettünk, mert amire egy-egy kutatócsoport a helyszínre érkezett, az a valami egyszerűen eltűnt. Itt az időnként szón van a hangsúly, hiszen mindig más-más koordinátákon látták a titokzatos tüneményt, mintha legalábbis mozogna.

   A szemtanúk egy része hatalmas repülő csészealjnak vélte, voltak akik egy dinoszaurusz korabeli tengeri szörnyre asszociáltak, és akadtak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy egy lakatlan, kóborló szigettel volt dolguk.

   Aztán elérkezett az ezredforduló, majd a 21. század elején egy újabb hasonló eset produkált megütközést tengerész körökben. Számos hajó kapitánya egymástól több napi vízi útra is szinte ugyanazt írta a hajónaplójába: az óceánokat és tengereket járva feltűnt nem messze tőlük egy, a legrészletesebb térképeken sem jelölt szigetecske. Természetesen megpróbáltak utána járni ennek a kísérteties rejtélynek, de mihelyt a közelébe értek volna, a látomás köddé vált, soha senki nem tudott a szárazföldre lépni.

   A „fantomsziget” legtöbbször az Indiai és Csendes óceánon okozott döbbenetet, repülőgépekről és hajókról egyaránt jelentettek ilyen eseteket. De amilyen hirtelen tört ki a víz fodraiból, ugyanolyan váratlanul süllyedt is el, vagy bármi is történt vele. Általánosságban elmondható, hogy a megjelenő terület felszínét nem borították fák, nem takarta növényzet, a földdarabot a sárgásbarna szín uralta. A szemtanúk ellipszis alakúnak festették le; repülőről megbecsülve a hossza meghaladta az 1 kilométert, a szélességét pedig nagyjából 500 méterben állapították meg. Megfigyelések érkeztek Palau szigetéről, Hawaiiről, Tasmániából, a Kókusz-szigetek környékéről, még videofilmet is készítettek róla, de egy nagy folton kívül más nemigen segítette a hatékony elemzést. Az egyik esetnél a közeli ausztrál haditengerészet egy jól felszerelt expedíciót indított a rejtélyes földre. Ugyan rendelkeztek a sziget pontos koordinátáival, mégsem jártak sikerrel, a keresett szárazföldnek csak a hűlt helyét találták, mintha csak szemérmesen bújócskázott volna velük.

2002-ben Hawaii légteréből a Csendes-óceán felett egy utasszállító repülőgép számolt be a földi irányítóknak, hogy alatta egy különös dolog jelent meg a vízen, körülötte sűrű pára lebegett. Az amerikai haditengerészet egyik ott tartózkodó atom-tengeralattjárója gyakorlatozás közben vette az adást, odaosontak hát a szigethez., ám az, mintha hallotta volna mit forralnak ellene, merülni kezdett. Az oda érkező kisebb felderítő repülők már csak a süllyedő objektumot lezáró kavargó vizet konstatálhatták. A tengeralattjáró műszerei is jeleztek egy hatalmas méretű, különös hangot adó testet a közelben. Elsősorban a légbuborékok láttán rögtön egy bálnára gyanakodtak, a követését viszont megakadályozta a nagy mélység.

   2003 elején a Barracuda nevű francia jacht Ausztráliából Tahiti felé hajózott, amikor az ügyeletes kormányos hátrapillantott, és azt hitte túl sok rumot öntött magába. A hajó mögött egy szigetet vett észre, éppen ott, ahol az imént még ők szelték a habokat. Tapasztalataikat közölték a legközelebbi kikötőnek: elmondták, hogy visszafordulnak megtekinteni a jelenséget. Több hír nem érkezett felőlük, elvesztek a jachttal együtt mindörökre.

 

Glastonbury

    

   A szent apátság nem e világi atmoszférájú kényszerítő erejének köszönhetően hemzsegnek körülötte a különösebbnél különösebb legendák. Történetében fontos epizód az Artúr-legenda, de kapcsolatba hozható a Szent Grállal, a Szentkút gyógyító ereje pedig zarándokhellyé tette. 

A legenda szerint Arimateai József a keresztre feszítés után 12 szent életű keresztény emberrel Britanniában utazgatva érkezett ide. Avalon szigetén földbe döfte vándorbotját, ahol az meggyökeresedett, és szent galagonyaként kivirágzott, oda építették a Szűz Máriának szentelt templomot, az első keresztény szentélyt Britanniában. Állítólag magával hozta, és itt helyezte el a Grál kelyhet.

Egy másik változat szerint József a Szentföldről Glastonburybe tért vissza, amit jóval korábban még a gyermek Jézussal együtt keresett fel.

   Az apátságot Szent Patrick alapította az 5. században. A szentélyt 1194-ben fájdalmas tűzvész pusztította el, a felépítéséhez szükséges pénzt úgy kívánták a szerzetesek előteremteni, hogy gyorsan „megtalálták” Artúr sírját. Az a fatörzsből kivájt koporsó, amit a leégett kolostor aljából hoztak fel éppen passzolt a korabeli mítoszokba, benne egy szőke női és egy magas férfi csontváz feküdt. Ez utóbbi koponyáján halálos sérülés volt látható. Mellőlük előkerült még egy feliratos kereszt is: „Itt Avalon szigetén nyugszik Artúr király”

   A sírt gondosan dokumentálták, a relikviát számos vizsgálatnak vetették alá, de a történelem viharaiban mindezek már rég elkeveredtek. Annyi látszik csupán bizonyosnak, hogy a keresztre írt felirat latin nyelvű, ezért nem keletkezhetett Artúr idejében, vagyis ilyen szempontból hamisítvány.

 

   Több mint ezer esztendőt követően aztán az egyre terebélyesedő fényűző templom nagyon szúrta a szemét a római katolicizmussal szakító VIII. Henriknek, ezért a király földig romboltatta azt. 1907-ben Frederick Bond építész irányításával hozzáfogtak a romok feltárásához. A munka korántsem volt egyszerű, így a férfiú, aki az építészet kiváló ismerete mellett az okkult tanok tudójának is mondhatta magát, eredeti ötlettől vezérelve egy médiumhoz fordult, hogy ő közvetítsen közte és a szellemvilág között. Az egyik szeánszon a médium a túlvilág fantomjai által vezérelt írószerszámmal lerajzolta a lerombolt apátság addig rejtett alapjait. Két évre rá Bond ezeknek a jegyzeteknek a felhasználásával kezdhetett hozzá a részletes ásatásokhoz, és mit ád az ég, ami addig nem sikerült senkinek sem, neki igen: hamarosan ráakadt a föld alatti ledőlt falakra, kapukra, tornyokra, oszlopokra. 

   Bőséges anyagi hozzájáruláshoz jutott a folytatáshoz, egyre inkább körvonalazódott az egykori szentély alapterülete. És mindezt egy másvilági lélek, egy alapító szerzetes útbaigazításai alapján! Ezt az aprócska titkot azonban csak egy évtizeddel később, 1918-ban tárta a nyilvánosság elé, őszinte döbbenetet, jelentős visszhangot keltve vallási körökben. Az egyház – aki megbízta őt a munkával – szerint a férfi hagyta, hogy a spiritizmus démonai irányítsák cselekedeteit, botrányossá vált az egész eljárás. Tekintélyét tudós körökben azon nyomban elvesztette, még a templom közeléből is kiutasították, megkeseredve tért vissza hazájába, Amerikába; végleg hátrahagyta az általa feltárt apátság fűvel beültetett romjait. Könyveit, a felfedezésének dokumentációját mind megsemmisítették. De késői volt minden próbálkozás, Glastonbury kísértete már felébredt. Hogy aztán az építész valóban túlvilági segítséget kapott-e, vagy született ösztönös képességeit kamatoztatta munkájában, aligha tudhatjuk már meg. 

   Bond úgy vélte, hogy az egész szent terület egy asztrológiai kert. Benne a világunkat egy kozmikus tervnek megfelelően rendezték be, ahol az apátságot és több más várost is egy geometriai terv alapján lehetett csak felépíteni, az adott hely természeti adottságainak megfelelően.

Rosslyn

   

   Nem messze a skót Edinburgh királyi városától áll egy varázslatos középkori épület, a Rosslyn-kápolna, ahol közelebb kerülhetünk mennyhez és pokolhoz, mint bárhol másutt a világon. A spiritizmus e bástyája őrzi a Templomos lovagok rendjének titokzatos múltját, és talán kincsét is. Már a korai időktől fogva energiaközpontnak és lelki fókusznak tekintették. Misztikus hírneve a bőséges és változatos faragványaiban, illetve a hozzá kapcsolódó mítoszok, legendák erejében rejlik. Eredetéről, jelentőségéről számtalan mendemonda kering, a sejtelmes építmény rászolgált a világhírre, minden pillanat meglepetést tartogat a látogató számára.

   Eredetileg az egész szentélyt a jeruzsálemi Templom mintájára kívánták felépíteni. A legenda szerint Salamon templomának romjait a Templomos lovagok ásták ki, de nem tudták, hogyan nézhetett ki eredetiben, mindössze az ép nyugati fal egy részét találták meg, és azt mintázva építették meg Rosslynt. Felszentelése óta szóbeszéd tárgya a lovagok elrejtett kincse, amelyet a kápolna rejthet magában. 

    A kápolna kőpadlója alatt húzódó kripta a Sinclair család temetkezési helyéül szolgált, skót lovagok nemzedékei nyugszanak itt, ám a felbontását nem engedélyezik az imahely megóvása érdekében. Ez a tény csak tovább növeli a hely misztériumát. Többek között ebbe az eldugott sírhelybe képzelik Jézus mumifikált fejét, a templomosok kincsét, köztük a Szent Grált, a frigyládát, valamint az eredeti skót koronaékszereket. Az összeesküvés-elméletek hívei világtitkok elkendőzésére találtak itt vélt, vagy valós bizonyítékokat, míg mások az örök nőiesség tiszteletét látják az épület harmonikus konstrukciójában. Rosslyn igen bőkezű az ezoterikus segítségért fohászkodók hívőknek, maga a dalai láma is spirituális élményről beszélt látogatását követően. A buddhista tanok pedig állítják, hogy a szentély fontos szerepet fog játszani a világbéke megteremtésében. Úgy legyen!

   A 21. századi „da Vinci kód” láz betört a szentélybe, a rajongók lassan tönkreteszik a kápolnát,felújítása folyamatosnak mondható.

  

Álomidő

   

   Ausztrália eltérő nyelvű és életfilozófiájú őslakosainak (aborogin) kultúrájában a fő hasonlóságot az „Álomidőnek” (teremtésmítosz) nevezett történelem előtti korszak jelentette. Ez a világkép kötötte össze az embereket, a tájat, az élővilágot, a rituális helyeket, a szellemeket és persze az időt, egy szóval magát a mindenséget.

   A nomád életmódú őslakosok szemében a belső értékek és a környezet egyaránt az Álomidő eseményeihez köthetők. A világ kezdetén az elődök cselekedeteikkel alakították ki a mai tájat. Mindent, amit megérintettek és minden helyet, ahol megfordultak, feltöltötték saját életerejükkel. Ezt követően pedig visszatértek pihenni. Evvel azonban nem ért véget az Álomidő, folytatódott nemzedékek tevékenységén át, és tart ma is. Az Álomidő és a földi élet összefonódása mindig egy-egy rituális eseményben sűrűsödik össze, melyet a táncokban, énekekben, az álmokban, a szent helyekhez való zarándoklatokban, a mítoszokban való hit teszi teljessé. Az Álomidőt megtestesítő bennszülött kézműves tárgyak az ezt megünneplő szertartásokhoz készültek. 
    A teremtéskor született meg az Uluru is, amit manapság Ayers Szikla-ként ismerünk. Földrajzilag Nyugat-Ausztráliában található, közel az ország mértani közepéhez. 

   Az Uluru Nemzeti Park 1987 óta tartozik az UNESCO Világörökség részéhez. A természetvédelmi terület vonzó látványossága a síkságból meredeken kiemelkedő két terjedelmes sziklatömb. Egyikük a sivatag fölé 550 m magasra nyúló Olga-hegy (Kata Tjuta), amelyet a szikla felszíni bemélyedései 30 kisebb kúpos hegyre tagolnak. Neve Olga württembergi királynét idézi.

   A másik a tőle 35 km-re lévő, 365 m magas, 2,5 km széles és 3 km hosszú Ayers Rock, amely Ausztrália nemzeti jelképe, a világ legnagyobb homokkő-monolitja, pedig ez a kis darab csupán egy lesüllyedt hegy látható csúcsa, a többi része becslések szerint 6 km-rel nyúlik a talaj alá. Felszíne a nap fényének változásait követve a halvány rózsaszíntől, az izzó vörösig a napszaktól függően más-más színben játszik.

Sinai-hegy

   Isten Mózesre bízta népének, Izrael fiainak kivezetését a gyötrelmes egyiptomi fogságból egy tejjel-mézzel folyó országba, Kánaánba. Több hónapon át tartó vándorlás után – miközben átkeltek egy széles vízen – a Mózes vezette zsidók elérkeztek a Sinai-hegy lábához. A teológusok szerint nem holmi varázsütésre nyílt szét a tenger előttük, hanem az izraeliták apály idején keltek át a Vörös-tengeren(?), az őket követő egyiptomiak pedig belefulladtak a dagály óriási víztömegébe.

   A harmadik nap reggelén villámlások és mennydörgések közepette a hegy sűrű füstbe burkolózott, jelezvén az Úr jelenlétét, aki Mózest a hegy tetejére hívta, ott elmondta neki a Tízparancsolat igéit, valamint a zsidó törvénykönyvet, a Tórát. A férfi a hegy lábánál oltárt emelt, melynek oszlopai Izrael 12 törzsét jelképezték. 40 nap és 40 éj után az Úr két vésett kőtáblát nyújtott át neki, rajta a Tízparancsolattal, mely a judaizmus és a kereszténység alapját képező legfontosabb vallási és erkölcsi parancsolatokat tartalmazta.

  A szóban forgó Hóreb-hegy ma nem lokalizálható, topográfiai hollétéről semmi konkrétum nem áll a rendelkezésünkre. Természetesen a legkézenfekvőbb megoldás a Sinai-félsziget hegye lenne, amit egyaránt neveznek Sinai- vagy Mózes-hegynek, a turisták tömegeit vonzza. A hegyen 342-ben Nagy Konstantin római császár anyja, Helena császárnő építtetett egy kisebb kápolnát Szűz Mária tiszteletére, a feltételezett égő csipkebokor helyén. Ezt az 1500 m magasan lévő templomot bővítette ki és vette körül fallal 527 után Justinianus bizánci császár, lerakva a mai Szent Katalin-kolostor alapjait. A jelenleg békességben itt élő mintegy húsz szerzetes a zarándokoknak és utazóknak a megértés mellett igazi kuriózummal, csipkedugványokkal is tud szolgálni.

   A kolostor feletti 2285 m-es Mózes (Sinai)-hegyről pompás panoráma tárulkozik, a napfelkelte pedig lélegzetelállító látvánnyal ajándékozza meg a fáradt vándort. A feljutáshoz egy 3250 darabos, nagy kőfellépős emelkedőt kell megmászni, ezeket egykoron szerzetesek vájták a sziklába, és a bűnbánat lépcsőjeként említik. Az alul elterülő valóságos kőóceán percenként változtatja színét a felkelő nap lágy sugaraiban. A csúcson, ahol az Úr Mózesnek átadta a kőtáblákat 1934 óta egy kis kápolna gubbaszt.