A
nemrég magunk mögött hagyott 20. század nyolcvanas és
kilencvenes éveiben a Földközi-tenger hullámai közül időnként
egy új földterület, egy „hatalmas felfordított tányér”
bukkant fel. Egy pár száz méter átmérőjű teljesen kopár,
kissé barnászöld, olykor szürkésfehér színű ismeretlen
képződmény, amiről csak a hajósok elbeszéléseiből
értesülhettünk, mert amire egy-egy kutatócsoport a helyszínre
érkezett, az a valami egyszerűen eltűnt. Itt az időnként szón
van a hangsúly, hiszen mindig más-más koordinátákon látták a
titokzatos tüneményt, mintha legalábbis mozogna.
A
szemtanúk egy része hatalmas repülő csészealjnak vélte, voltak
akik egy dinoszaurusz korabeli tengeri szörnyre asszociáltak, és
akadtak olyanok is, akik úgy gondolták, hogy egy lakatlan, kóborló
szigettel volt dolguk.
Aztán
elérkezett az ezredforduló, majd a 21. század elején egy újabb
hasonló eset produkált megütközést tengerész körökben. Számos
hajó kapitánya egymástól több napi vízi útra is szinte
ugyanazt írta a hajónaplójába: az óceánokat és tengereket
járva feltűnt nem messze tőlük egy, a legrészletesebb térképeken
sem jelölt szigetecske. Természetesen megpróbáltak utána járni
ennek a kísérteties rejtélynek, de mihelyt a közelébe értek
volna, a látomás köddé vált, soha senki nem tudott a
szárazföldre lépni.
A
„fantomsziget” legtöbbször az Indiai és Csendes
óceánon okozott döbbenetet, repülőgépekről és hajókról
egyaránt jelentettek ilyen eseteket. De amilyen hirtelen tört ki a
víz fodraiból, ugyanolyan váratlanul süllyedt is el, vagy bármi
is történt vele. Általánosságban elmondható, hogy a megjelenő
terület
felszínét nem borították fák, nem takarta növényzet, a
földdarabot a sárgásbarna szín uralta. A szemtanúk ellipszis
alakúnak festették le; repülőről megbecsülve a hossza
meghaladta az 1 kilométert, a szélességét pedig nagyjából 500
méterben állapították meg. Megfigyelések érkeztek Palau
szigetéről, Hawaiiről, Tasmániából, a Kókusz-szigetek
környékéről, még videofilmet is készítettek róla, de egy nagy
folton kívül más nemigen segítette a hatékony elemzést.
Az egyik esetnél a közeli ausztrál haditengerészet egy jól
felszerelt expedíciót indított a rejtélyes földre. Ugyan
rendelkeztek a sziget pontos koordinátáival, mégsem jártak
sikerrel, a keresett szárazföldnek csak a hűlt helyét találták,
mintha csak szemérmesen bújócskázott volna velük.
2002-ben
Hawaii légteréből a Csendes-óceán felett egy utasszállító
repülőgép számolt be a földi irányítóknak, hogy alatta egy
különös dolog jelent meg a vízen, körülötte sűrű pára
lebegett. Az amerikai haditengerészet egyik ott tartózkodó
atom-tengeralattjárója gyakorlatozás közben vette az adást,
odaosontak hát a szigethez., ám az, mintha hallotta volna mit
forralnak ellene, merülni kezdett. Az oda érkező kisebb felderítő
repülők már csak a süllyedő objektumot lezáró kavargó vizet
konstatálhatták. A tengeralattjáró műszerei is jeleztek egy
hatalmas méretű, különös hangot adó testet a közelben.
Elsősorban a légbuborékok láttán rögtön egy bálnára
gyanakodtak, a követését viszont megakadályozta a nagy mélység.
2003
elején a Barracuda
nevű francia jacht Ausztráliából Tahiti felé hajózott, amikor
az ügyeletes kormányos hátrapillantott, és azt hitte túl
sok
rumot öntött magába. A hajó mögött egy szigetet vett észre,
éppen ott, ahol az imént még ők szelték a habokat.
Tapasztalataikat közölték a legközelebbi kikötőnek: elmondták,
hogy visszafordulnak megtekinteni a jelenséget. Több hír nem
érkezett felőlük, elvesztek a jachttal együtt mindörökre.