2015. december 3., csütörtök

EB

Jellemző hazánk közerkölcseire, hogy miután évtizedek után ismét sikeresen (túl)teljesítette a futball-válogatott a selejtezőket, a honi szövetség elnöke beszéddel fárasztotta a nagyérdeműt. Amelyben ahelyett, hogy azonmód elismerését fejezte volna ki játékosoknak, edzőknek, vezetőknek (na persze nem az általa irányítottnak), közönségnek, médiáknak az áldozatos munkájukért, ő mit művelt??? Elsőként szeretett és  országunk roppant demokratikus feje előtt hajbókolt, a sikert mintegy neki tulajdonítva, csakhogy mint tudjuk, fejétől bűzlik a hal!
Hogy is mondta nagyapám anno a munkát adó gyár vezéreiről fizetésnap a kocsmában? "Köszönjük meg nekik fiúk ... jó hangosan: BUNKÓK" 

2015. szeptember 27., vasárnap

Tankönyv

 



   Csoda, ha belerokkannak gyermekeink az iskolakezdésbe? Csak a hátunkra vesszük egy pillanatra dugig tömött táskájukat, és - miután leülve kifújtuk a fáradalmainkat, elgondolkozhatunk. Vajon, miért használnak ennyi temérdek könyvet, füzetet a fiatalok, egyéb, általában hasznavehetetlennek tűnő, ám annál súlyosabb eszközről nem is beszélve? Mindenesetre, korszakalkotó ötletemet ezúttal közkinccsé tenném. Előre bocsátva, hogy ezt én annak idején, a középiskolában már kipróbáltam - kevés sikerrel, ugyanis a magyar tanárnő nem kultiválta sajátos módszeremet, és megbuktatott, hogy aztán a pótvizsgán lehajtott fejemre súlyos prédikációkat olvasva megadja a kegyelem kettest. De ez más kérdés...
   Nem túl eredeti, ám annál végrehajthatóbb elképzelésem a könyvek és füzetek drasztikus csökkentésén alapszik. Mert kérdem én, tulajdonképpen miért vesznek igénybe a nebulók a különböző tematikájú órákra eltérő könyveket, mindegyikre egyet-egyet? Vagy miért kellene más-más füzetbe írniuk az órán elhangzott, az életre amúgy is csak a legritkább esetben nevelő sületlenségeket (tisztelet a kivételnek)? Összevont kötet lehetne mondjuk a biológia a kémiával vagy a fizikával, a történelem a földrajzzal, a magyar az angollal, a matematika - na, erre az egyre egyáltalán nincs is szükség :), már ami a tapasztalataimat illeti. Valahogy egy idő után megvoltam nélküle, nem sok kárt tettem benne.
   A füzetekről nem is beszélve, mert ugyan mi szükség van tucatnyira belőlük, hogy aztán még a legderekabb diák is csak félig írja tele - jó esetben. Amúgy is magunknak meg az életnek tanulunk - hányszor, de hányszor hallani ezt a közhelyes szónoklatot. Csak tudnám, a nagy többségnek mi szüksége lesz a nagybetűs életben mondjuk a sokismeretlenes egyetlenre, vagy a bonyolult függvényszámításokra, stb. Szóval, nyugodtan írhatnák egyetlen vastag füzetbe az írni valókat, aztán,ha betelt, hát kicserélik, tudtommal a végeredmény, azaz a növendék tudása a lényeg, hogy miképp éri azt el, legyen már magánügy. Ez is a kreativitásukat fejleszti, hogy aztán ennek folyományaként majdan ilyen képtelen írásokat hozzanak létre, mint most én ezt.
   

2015. szeptember 5., szombat

Derby

 

                         

   Amikor még 1972 májusában egy aprócska mátrai faluban, egy nagyobbacska szobában, egy fekete-fehér Orion tévén a teljes falu ordibálva, ugrálva, magukból kikelve figyelte az éppen aktuális román-magyar focimecset, még aligha gondolhattam, hogy hová fajulnak a dolgok. Pedig az is, meg ez is itt a minap Európa bajnokságért folyt. Azóta persze eltelt néhány évtized, és mialatt a mostani túlságosan is felfokozott hangulatú meccsre vártam, visszaidéződött az a nyolcvanas évek eleji kaland, mely a romániai magyarokra oly jellemző volt akkortájt. Hiszen a spanyol világbajnokságot, köztük a magyarok meccseit, csak úgy nézhették meg például a székelyek, hogy összefogva, a legközelebbi hegyre kiautóztak, hogy ott csatlakoztassák a hordozható antennát a kis tévéhez, hátha látnak majd valamit a mérkőzésekből. Hogy ott aztán elhangzott a székely s a magyar himnusz, ettek, ittak, szidták a rendszert, politikailag nem éppen korrekt viccekkel szórakoztatták egymást, már csupán hab volt a tortán.
     E gondolatok apropója természetesen a legutóbbi derby, ahol szégyenszemre a két nem túl acélos és okos csapat levezényelte a "megálmodott", és előre detektált végeredményt. Ez persze nem is lehetett másként, hisz kapura lövés nélkül nem egyszerű betalálni. Lejátszani persze teljesen felesleges volt az egészet, nem kellett volna a szurkolókat feltüzelni, a játékosok rápihenhettek volna egyéb, pénzes feladataikra, nincs utazás, nincs politikai felhang, nincs könnygáz, stb. Na, mindegy... Hol van már az a három '72-es meccs.     
   Ám mielőtt hozsannáznánk az egyre elérhetőbb harmadik hely örömén, egyetlen felvetéssel élnék csupán: egy pótselejtező megnyeréséhez nem elég pusztán a jó játék, sőt. Emellett olyan szintű mentális erő és intelligencia szükségeltetik a pályán, ami bizony egyetlen honi futballistánknak sem sajátja, és - értelemszerűen - az őket felkészítő edzők sem birtokolják azt, és ez az igazán szomorú. Sajnos, óriási morális deficittel indulunk szinte minden vetélytársunkkal szemben, mindenben, ami a labdarúgásunkat körülveszi.                
   Csak abban bízhatunk, hogy Belfastban pillanatok alatt felépítünk egy acélkerítést a kapunk elé, nehogy már áthatolhasson rajta holmi idegen... pláne egy labdával.

2015. augusztus 20., csütörtök

Vízözön

   "Több mint 40 ezer háztartásban kapcsolták ki az áramot - biztonsági okokból - a pincéket elárasztó víz miatt"
   Így a nemrégiben boldogan felszerelt elektromos vízszivattyú, amely eddig a veszélyes víztömegeket tartotta távol a pincétől, működésképtelenné vált. Vagyis az esővíz elárasztotta szerény hajlékomat, köszönhetően az áramszolgáltató hihetetlenül zseniális, ámde önkényes megoldásának. Persze próbáltam menteni a menthetőt, leginkább egy műanyag veder bevonásával. Ám miután a tökömre képtelen voltam zseblámpát kötni, hogy legalább lássam merrefelé is merem a vizet, kénytelen voltam vállalkozást alapítani, melynek alappillére a csónakázás lenne, hiszen több a víz errefelé, mint a Városligeti tóban. A kerékpáromat máris vízibiciklivé alakítottam... sose lehet tudni.

2015. augusztus 14., péntek

Ápolni valók

"Etikai eljárást indított a magyar egészségügyi szakdolgozói kamara azon ápolónő ellen, aki felszólalt az egészségügyi dolgozók munkakörülményei ellen, és feketébe öltözött".
   Végül is jogos... egy diktatúrában milyen alapon mondhatná el valaki a véleményét egy általa javítandónak vélt anomália ellen. Hogyan is képzeli? Pláne a vörös posztóként emlegetett egészségügy ellen, amikor minden honpolgár az "agyon modernizált" SZTK, illetve a "túlfizetett" dolgozók fémjelezte (vajon miért hagyják itt az országot közülük oly sokan?) kórház látogatása helyett kondizni, aerobikozni, sportolni jár? 
   Teli van (na nemcsak az) az ország mindenféle kamarákkal, akik munka helyett a manipulált emberkék tagbefizetéseiből virágoznak, és vigyorognak, de hogy ezek után, ahelyett, hogy befognák a befogni valójukat, nekik áll feljebb eljárást indítani, és fellépni az éppen az általuk segítségre szorulók ellen? Bizarrrr!      
   Vajon mennyi lehet a kamarai ingyenélők juttatása szemben az ápolókéval? Előbbit csak sejtem, utóbbiról viszont teljes képet kaphatok egy közvetlen hozzátartozómtól, aki több évtizedes ápolói munka mellett kénytelen mindennapi takarítói munkát vállalni a puszta megélhetésért, a gyermeknevelésért. Köszöni szépen!
  Éljen a kamara, éljen szárazon és vízen, és kívánom, amennyiben orvosi kezelésre szorulna bármelyikük (márpedig fog, mert mindenkit utolér az égi igazságszolgáltatás), azaz ápolni valókká válnak, a családtagjaikat is ideértve, egy, a fizetésétől "felhőtlenül boldog" ápoló kezébe kerüljenek! Csak akkor ne csodálkozzanak, ha a hozzátartozóiknak másnap feketébe kell öltözniük!

2015. augusztus 6., csütörtök

Dopping






   Amióta napvilágot látott a megdöbbentő, ám annál hihetőbb drámai hír, miszerint a sportolók közül manapság boldog-boldogtalan doppingol, azaz, barátja, barátnője helyett tiltott szerekhez nyúl, melyet leginkább az oroszok tesznek - mert ők már csak ilyenek -, egyre csak azon képzet fészkel agyamba, hogy nem csupán az élsportolók használnak teljesítményfokozót. 
   Férfiak körében elsőként minden bizonnyal ama bizonyos kék pirula juthat az eszünkbe, mely beszedése egyenesen arányos a házasság korával. Még szerencse, hogy egy átlagember vizeletét, vérét nem vizsgálják naponta, így nem vagyunk doppingolással vádolhatóak. Pedig lehetne miért rettegni: mert minek nevezzük, ha nem külső, megengedhetetlen segítségnek, amikor pl. a nő 40 évesen bemegy egy kozmetikai szalonba, hogy 20 évesen jöhessen ki, megtévesztve evvel a hithű polgárokat, illetve férjét, aki nem tudja felfogni, mitől is apad a családi költségvetés ennyire tragikus gyorsasággal? Szintén doppinggyanús eset az orvosi hálapénz, a közhivatalnok gyors és kedvező ügyintézéséhez elengedhetetlen borítékkal való "rábeszélése", a gyerek tanárának meggyőzése egy-egy jobb jegy érdekében, a közlekedési rendőr jobb belátását elősegítendő kenegetés, vagy a társkereső oldalra feltett fénykép, mely saját ábrázatunk helyett huszonéves gyermekünkét tükrözi.   
   De hogyan hívjuk a munka utáni (munka előtti!) alkoholimádatot, amelyet megosztunk felebarátainkkal, amíg a fizetés tart, a tanító székének beragasztózását, a barátnői pletykázást, a munkahelyi fúrásokat, a haver lejáratását a nője előtt, a szerető választást?
   Persze ezen elítélendő, ámde szükségszerű cselekedeteinkre magyarázat akad szép számmal, hiszen elsősorban nem mi vagyunk a hibásak, a környezetünk  áldozatai vagyunk, elemészt a civilizáció, stb. 
   A tettenérés nehéz, a lebukás veszélye csekély. Csakúgy mint a sportolók esetében, mégsem pisilhetünk (be) minden pillanatban, bizonyítandó akár árulásunkat, akár ártatlanságunkat. Aztán egyszer csak ráébredünk, hogy külső segítség nélkül soha sem lennénk képesek nagy dolgokat véghez vinni, világraszóló sikereket elérni, ráadásul a végeredmény is felettébb kétes, ezért minden lelkiismeret furdalás nélkül meghamisítjuk a valóságot, másnak állítjuk be magunkat, mint amilyenek vagyunk, azaz magunkhoz nyúlunk, akarom mondani színes és megbízható dilibogyóinkhoz, hogy feltöltődve fogadhassuk az élet könyörtelen kihívásait, amibe aztán bele-beletörik életlen bicskánk, mint a minap az ostoba, ám módfelett jóképű kajakozónknak a droglapátja.
   Számomra mégis a legjobb ajzószer maga a hosszan tartó, édes csók, persze nem mindegy kivel, mikor és hol, hiszen olyankor ködbe vész előttünk a világ, pláne ha a szupermarketek folyamatos áremelkedéseit konstatáljuk.
   Kissé későn ugyan, de egyszer rá kell döbbennünk, egykoron mindannyian az egész világot akartuk, ám hamar szembesülünk vele, hogy cserébe elvesztettük a lelkünket, és mára már semmik és senkik lettünk... na jó most megyek, és beszedek néhány pirulát, mert vár a hitvesi ágy.















2015. augusztus 3., hétfő

Vasárnapi mise

  




 "Tudjátok meg, földönfutó családból származom, öt külhoni városban él három feleségem és nyolc gyerekem" – kezdte megható prédikálását az ideiglenesen a vidéki településen tartózkodó katolikus pap, mellyel azonmód maga mögé állította templomi hallgatóságát, nem úgy a hátsó padsorok egyikében helyet foglaló pártvezért, aki sűrű keresztvetések közepette, dúlva-fúlva hagyta el a szentélyt. Az aranyszájú szent mit sem törődve a halandó ilyen irányú értékítéletével, szó nélkül, bár szelíd izomrángások közepette folytatta:
   "A helyi betegeskedő atya panaszait tolmácsolom néktek akkor, amikor nyomatékosan felhívom a figyelmét minden, a veszedelmes sört rogyásig pofátlanul elfogyasztó hívőnek, mely szerint a sekrestye illemhelyét csak különösen megalapozott esetben használhatjátok. Aki indokolatlanul mégis megteszi azt, kegyetlen szankciókkal számolhat, elég hacsak Szent Bertalan bőrére gondoltok"  – mennydörögte, vastag mutatóujját az ég felé emelve. 
   Idegenként a háttérben húzódtam meg, éppen lefényképeztem volna ezt az illusztris társaságot, amikor felbuzgott alsó fertályomban a buzogni való. Puhán kezdtem ugrálni egyik lábamról a másikra, szökdécseltem a padok között, sziszegő ábrázatomat látva a hívek bocsánatért esedezve az a magasba vetették áldott tekintetüket, míg kievickéltem az első mellékhelyiségéig, ahol a szankció csupán néhány pénzérme leszurkolása volt. A pult mögött álló csapos, miközben opálossá törölgette a tiszta poharakat, öblös hangú szentbeszédében kitért a szemközti templom metamorfózisára:
   "Mert azt tudnotok kell, hogy az igazi papok fenn vannak az égben, ott hirdetik az Úr igéjét. Akiket itt a földön láttok, legyenek bármilyen mézesmázosak is, azok hamis papok, szellemek csupán. Aranynyakláncukon ott fityeg a narancs és a vörös szegfű."  

2015. július 31., péntek

Olimpia





   Döbbentem, ám legkevésbé sem meglepve hallom, hogy 2022-ben ismét Peking rendez olimpiát, igaz ezúttal télit. Tudjuk, a kínaiaknak legkevésbé sem számítanak az évszakok, Istennek képzelve, csinálják ők maguk az időjárást, bármerről is fújjon a szél. Ki merne beleszólni egy ekkora "demokratikus" állam belügyeibe, még ránk hoznák az örökké tartó fagyokat. Brrr!
   Csak éppen eszembe villan a NOB által nemrégiben hatalmas szájjal hirdetett "Agenda 2020" program, ami a mindenkori olimpia költségeinek drasztikus csökkentését irányozza elő, illetve a környezeti, a gazdasági, a szociális, a jogi fenntarthatóság alapelvét juttatja érvényre. Vagyis - állítólag - elegük lett a gigantomán versenyekből, a létesítmények kihasználhatatlanságából, a mérhetetlen pazarlásból.
   Ehhez képest éppen az az ország kapott egy újabb lehetőséget, amelyik miatt az egész programot létrehozták, akik a minden eddiginél nagyobb invesztícióval, lenyűgöző létesítményekkel "hódították meg" a világot. Már akit! Mindenesetre eme szavazás csak még inkább elmélyítette a közutálatot a "nonprofit" szervezet iránt, szerintem a NOB vezérkarához képest a volt(?) FIFA-vezér, Blatter egy becsületben megőszült prűd utcagyerek csupán. Épp a minap véget ért kerékpáros Tour mozgatta meg fantáziámat, benne látom, amint a következő Tour de France mit ád Isten, éppen Pekingből indul, Moszkván keresztül jut el Párizsba, talán beér az utolsó napra... itt az ideje...
   Ideje felébredni nekünk is, most végérvényesen bebizonyosodott, hogy pusztába kiáltott szó csupán az Agenda 2020, óriási csapda az egész olimpizmus. Sajnálatos módon, úgy fest Magyarországot is bekebelezte a mindenhova elérő, mindenkit maga alá gyűrő 205-lábú NOB-mérgespók, bár a 2024-es játékok rendezésének visszalépésével még férfi módon, nem pedig agyonalázva (mint az ominózus labdarúgó EB-pályázat után) távozhatunk a lassan vérmezővé váló sportpályáról.  A "szegény, nincstelen" Boston megtette...                                                 

2015. július 29., szerda

A BKV és a hőség

    A budapestiek szeretett tömegközlekedési vállalata a kánikulában is hallat magáról. Amellett, hogy megszabja az értelmileg némileg visszamaradt ellenőreinek öltözködését, viselkedését, ezalatt valahogy sofőrjeivel nem igazán bír. Íme a legújabb gyöngyszem a kiskirályokként viselkedők egyikéről. Persze, akinek nem inge, az... vegye le, mert beleizzad!
   A minap az alábbi épületes levelezéssel lettem gazdagabb, egy utas és egy járművezető közötti affért követően:                        

 "Sajnálattal értesítem önöket, hogy a fent leírt időpontban a 67-es járat szeretett sofőrje (minden szó nélkül) percekig állt a fent nevezett megállóban, mialatt több másik számú járat előzte meg. Miután mindannyian tisztában vagyunk vele (vagy talán mégsem?)  hogy HŐSÉGRIADÓ volt aznap az országban, szerencsétlen autóbusz-vezetőjüknek volt képe percekig állni a végállomás előtt több megállóval a tűző nap kellős közepén! Kérdésemre, vajh miért teszi ezt, a vállát vonogatva mutogatta a kézi készülékét!!! Sajnos eme képmutatás és kultúrbarbárság engem nem igazán hatott meg, annál inkább elárasztott a hőguta, és persze szegény, ámde a melegtől csendesebb utastársaimat is. Gondolom, önök vállalják a felelősséget, ha valaki - gyerek, idős egyaránt - a tűzforró, 55 fokos álló járműveiken rosszul lesz, ad abszurdum meghal. Esetleg valamelyik hozzátartozójuk, amit persze távolról sem kívánok. Úgy fest, ott a klimatizált helyiségükben senki sem képes felfogni, hogy hőségriadó esetén teljesen más szabályok vonatkoznak bizonyos helyzetekben. Írottak és íratlanok egyaránt. 
   Panasszal élve szeretném, ha gusztustalan viselkedésű, és majdhogynem életveszélybe sodró sofőrjük nem járna többet erre, illetve egy kedves elnézést kérő, kézírással írt levéllel illetné meg becses személyemet, akitől - többek között - alapvetően a fizetését kapja."


   Íme a BKK válasza:



   "Az autóbuszok GPS alapú helymeghatározó rendszer adatai segítségével közlekednek, a rendszer a járművezetőnek azonnal jelez, ha korábban van az előírt menetrendhez képest. Ekkor a vonatkozó szabályok szerint a buszvezetőnek úgynevezett időkiegyenlítő tevékenységet kell végeznie egy biztonságos és megfelelő helyen, mint például a leírt 513. utcai megállóhely.

   Az érintett járatot vezető alkalmazottat a munkáltató nyilatkoztatta. A dolgozó szerint a leírt időben egy kicsit korábban érkezett a leírt megállóhelyre, ezért várakozott a menetrend betartása érdekében. A várakozás közben Ön odalépett a fülkéhez, és a melegre hivatkozva kérte a járművezetőt a továbbhaladásra. A járművezető tájékoztatásul színvonalas kommunikációval közölte, hogy a menetrend betartása miatt áll, és amint elérkezik az idő, azonnal indulnak tovább, közben a FUTÁR fedélzeti egységre mutatott. Ön annyit közölt, hogy ez nem érdekli, azonnal menjen a busz tovább. Mivel a járat azonnal nem indult el, Ön elhagyta a járművet.   

   A BKV Zrt. a műholdas helymeghatározó rendszer adatai segítségével ellenőrizte az érintett járat mozgását, az 513. utca megállóhelyre az előírt 10:45 óra helyett 10:43-kor érkezett és 10:44:53-kor indult el onnan, a helyszínen 113 másodpercig várakozott.

   Szolgáltatónk az Ön által leírtakat semmi esetre sem kívánja megkérdőjelezni, de a járművezető által adott nyilatkozatot sem vitathatják addig, amíg annak ellenkezőjére megfelelő bizonyítékkal nem rendelkeznek. Jelen esetben nincs a BKV Zrt. birtokában olyan adat, ami a dolgozó szabálytalan munkavégzését, továbbá nem megfelelő viselkedését jogszerűen bizonyítaná, ezért felelősségre vonására nincs lehetőség. Amennyiben válaszunkkal nem ért egyet, és azt jelzi felénk, panaszát 5 napon belül a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz továbbítjuk - kivéve, ha válaszlevelében egyértelműen ennek mellőzését kéri - az ügy elbírálása céljából."

  
   No komment... persze azért, az ügynek folytatása is lesz hamarosan, hisz nem kérte a mellőzést, csupán az ostobaság mellőzését. 

2015. március 26., csütörtök